Szaporítás

Eleinte vásárlással szerzi az ember az új növényeit, de izgalmasabb, ha saját magunk szaporítjuk a növényeinket. Olcsóbb módszer, mintha mindig új növényeket vennénk. Én a következő módszerekkel próbálkoztam eddig:

Magok

Ezzel a módszerrel igen sok új növényünk lesz, bár elég sok ideig eltart, míg a magokból fejlett növényeket kapunk. Magokat kezdetben vásárolhatjuk, később saját magunk gyűjthetjük.

Magok gyűjtése

Magot én legtöbbször harmatfűről (Drosera aliciae, Drosea capillaris, Drosera spatulata) gyűjtöttem. Miután elég jól érezte magát harmatfüvem, nekiállt virágot növeszteni. Egy igen hosszú szárat növesztett (nyilván azért, mert ha alacsony lenne a szár, akkor megenné a beporzásban segítő rovarokat), aminek a vége fel volt kezdetben csavarodva, és ahogy fokozatosan kicsavarodott, megjelentek a virágok, melyen nagyjából naponta nyíltak ki egymás után. A beporzást a természetre bíztam, amikor a virág már elég barna lett, leszedtem. Az első alkalommal gyűjtött magokat következő tavasszal elültettem, ki is keltek rendesen.

A virág növesztése eléggé megterheli a növényt, ha úgy érezzük nem elég erős hozzá, akkor inkább vágjuk le a szárat. Nekem már pusztult bele növényem a virágzásba.

Gyűjtöttem már magokat Vénusz légycsapójáról (Dionaea muscipula) is. Ez ritkábban hoz magot mint a harmatfüvek, és a beporzásban is érdemes egy kis pálcikával segíteni.

Kancsókáról (Nepenthes) a legnehezebb magot gyűjteni, mivel ezek ritkán hoznak virágot (legalábbis nálam) és kétlaki növények (a porzós és termős virágok külön egyeden fejlődnek).

A magokat kis papírtasakban tárolom, a tasak készítéséről itt lehet olvasni.

Magok elültetése

Bár próbálkoztam Nepenthes (kancsóka) magokkal is, azok nem keltek ki. Személyes és sikeres tapasztalatom így Drosera (harmatfű) magokról van.

Ezek a meglehetősen kicsi magok fényre csírázóak, vagyis elég rászórni a magokat a nedves földre, nem kell földdel eltakarni a magokat. Én a magasabb páratartalom miatt általában egy fóliát teszek a cserépre, amin néhány lukat fúrok, hogy a szellőzéssel se legyen gond.

Néhány hét múlva kikelnek a magok, kezdetben csak kicsi zöld pöttynek látszanak. Arra nagyon kell figyelni, hogy a föld mindig nedves legyen. Legutóbb kínai étteremben (kisadaghoz, vagy leveshez) adott tálba ültettem a magokat. A doboz fedője átlátszó, így nem kellett fóliát használnom. Persze a tál aljára és tetejére is fúrtam lukakat.

Többször is úgy jártam, hogy 3-4 mm-es méretet elérve, a növények szép lassan elpusztultak. Az okát azóta sem tudom, de kaptam egy tippet: Amikor elérik ezt a méretet, át kell ültetni (áttűzdelni) a magoncokat új földbe. Legutóbb így tettem, szépen tovább is fejlődtek a növények.

Drosera levéldugvány vízben

A legtöbb harmatfű nemcsak magról szaporítható, hanem egy úgy is, ha egy levelet levágunk és egy pohár desztillált vízbe helyezzük. Én a pohárra egy fóliát is tettem, minél kevésbé szennyeződjön. Az oldal ahol eredetileg olvastam erről azt ajánlja, hogy hetente cseréljük a vizet. Kezdetben így is tettem, de amikor semmi eredményt nem láttam, abbahagytam a víz cserélgetését. Kb. egy hónapra rá meglepődve vettem észre, hogy a levélből egy kis növényke hajtott ki. Átültettem földbe, azóta is jól érzi magát. (Ha a szabadba tesszük ki a poharat, ahol mindenféle piszok belejut a pohárba, akkor persze cserélgessük szorgalmasan a vizet).

A módszer előnye a magról szaporításhoz képest, hogy nem kell megvárni míg magot hoz a növényünk, és sokkal fejlettebb (igaz kevesebb) kis növényt kapunk. Bár olvastam korábban is, hogy fejlettebb lesz az új növény, nem igazán hittem el, hiszen ugyanúgy nulláról indul, mintha magot vetnénk. A különbség tényleg szembetűnő, pontos mérést sosem végeztem, de kb. ötször akkor a növény, mint az azonos időben elültetett, magról kikelt példány.

Vannak akik egy egész növényt feldarabolnak levelekre (nagyobb levelet 2-3 darabba), nekem erre sosem volt szívem, én csak egy-két levelet szoktam levágni ilyen célokra. Leggyakrabban a Drosera capensis-t szaporítom ezzel a módszerrel (mivel az nálam szinte sosem virágzik).

Drosera sarjak

Időnként a harmatfüvek maguktól sarjat növesztenek, melyet különültetve szaporíthatjuk a növényt. Nálam leginkább Drosera capensisnél fordul ez elő, főleg akkor ha a növény már nagyon felkopaszodott, esetleg már majdnem el is halt.

A növényt letisztítva jól látható, hogy a kis növényhez képest aránytalanul nagy a gyökér, vagyis a gyökérből sarjadzott az új harmatfű.

Elő is segíthetjük a sarjadzást. Egy capensisemnél, amikor a növény méretéhez képest túl nagy lett a gyökérzet, a gyökérzet felét levágtam, és pár centis darabokra vágtam. Az így elültetett gyökérdarabokból 2-3 hónap alatt szétültethető capensisek nőttek.

Kancsóka dugványozás

Kancsókám, ahelyett, hogy szép nagyra nőtt volna, oldalhajtásokat kezdett hozni, a talajhoz nagyon közel. A hajtásoknak egy idő után már saját miniatűr kancsójuk is volt. Egy átültetés alkalmával a hajtásokat levágtam, és nedves mohatőzedbe dugtam. Nem használtam semmi különleges vegyszer (gyökereztető hormont), mégis életben maradt mind a 4 levágott hajtás.

Másik gyakori eset, amikor a kancsóka egyik szára túl hosszúra nő, esetleg az alján már fel is kopaszodik, elfásodik. Ilyenkor az egész szárat levágom és 2-3 levelet tartalmazó darabokra szeletelem (ha nagyon felkopaszodott, akkor lehet, hogy már csak egyetlen lágyszárú rész maradt). A kis daraboknál 1 esetleg 2 levelet tartok meg, és a meghagyott leveleket félbevágom. Ezután a dugványokat elültetve nagy részük meggyökeresedik.

Időközben kipróbáltam gyökereztető hormont is, de nem vettem észre hogy jelentősen befolyásolni a gyökeresedés sikerét. Talán nehezen gyökeresedő fajoknál van értelme.

Dionaea tőosztás

A vénusz légycsapója tavaszi átültetésekor a gumóját egyszerűen két részre vágtam. A friss leveleket tartalmazó rész rögtön, a másik némi késéssel elkezdett új leveleket növeszteni. Ezzel a módszerrel persze nem lehet a magvetéshez hasonló mennyiségben növényeket szaporítani, de így is megduplázódott a növények száma.

Dionaea levéldugványozás

A vénusz légycsapóját szaporíthatjuk úgy is, hogy egy levelet levágunk, és nedves földbe (mint amilyenben az anyanövény is van) dugjuk. A levél idővel el fog száradni, de a levél tövébõl egy új növény fog kinõni.

A levél levágásakor az a fontos, hogy minél inkább a tövénél vágjuk le a levelet. A lényeg állítólag az, hogy a levél tövénél lévõ fehér színű rész is a levágott levélen legyen.