Teljes napfogyatkozás 2016. Indonézia

Hely, idő

2016. március 09. Észlelési hely Indonézia, Sulawesi (Celebesz), Kotapulu, Paluhoz közel. Itt figyelte a napfogyatkozást Indonézia alelnöke is, el is tartott egy ideig, míg meggyőztük a helyieket, hogy mi a napfogyatkozásra vagyunk kíváncsiak, és nem a politikusra. Elég nemzetközi csapat jött össze. Nem mi voltunk az egyedüli magyarok, egy nálunk sokkal rutinosabb magyar megfigyelőpáros is volt ott. Az ő képeiket itt lehet megnézni.

Az észlelési hely koordinátája: 0.990821 S,119.874038 E.

A totalitás sávja jól látható Xavier M. Jubier google térképén.

Felszerelés

A legtöbb kép a következő felszereléssel készült (ahol nem, ott külön jelzem):

• Állvány: EQ-3. Ellensúlynak vízzel töltött műanyag flakonokat használtam. Nem túl meglepő, de sokkal kényelmesebb volt ezt az állványt használni (Napot megkeresni, Napot követni), mint a fényképezőgépállványt a törökországi napfogyatkozáskor. Ez az állvány szétszerelve éppen elfér egy elég nagyméretű keményoldalú bőröndben (a bőrönd többi része pedig tele lesz a többi felszereléssel). Én az állványt lemérve vettem a bőröndöt, lehet, hogy szerencsésebb lett volna a meglévő bőröndöket lemérve venni az állványt.
• Távcső: SkyWatcher Makszutov-Cassegrain 102/1300
• Fényképezőgép: Pentax K-x (APS-C digitális gép)
• A távcsővet egy T2-K bajonett adapterrel csatlakoztattam a fényképezőgéphez (T2-adapter létezik az összes ismertebb fényképezőgéptípushoz), így lényegében egy 1300mm-es F/12.7 fényerejű teleobjektívval fényképeztem. Az előzetesen vártaknak megfelelően kb. 12mm-es a szenzoron a nap képe. Ez eléggé közel van az APS-C szenzor méretéhez (23.6 x 15.8 mm).
• Filter: Baader Astrosolar OD 3.8.
• A képeket vezeték nélküli távkioldóval (Ebayről 300Ft) készítettem, hogy minél kevésbé mozduljon be a gép. (Hasznos lehetne még a tükörfelcsapás utáni késleltetés, vagy az automatikus expozíciósorozat is, sajnos a három hasznos funkcióból egyszerre csak egyet lehet választani.)
• A fényképezőgép 4 ceruzaelemmel működik, ebből vadonatújat (lithium) használtam, hogy nehogy lemerüljön napfogyatkozás közben. És volt persze tartalék is baj esetére. Általánosságban igaz szerintem, hogy az összes elemmel, akkumulátorral működő elektronikai eszköznél teljesen feltöltve, tartalékkal készülve érdemes menni.

A felszerelést egy videón is meg lehet nézni.

A kontaktusok idejének kiszámolásához az Eclipse Chaser Mobile programot használtam, ami a mobiltelefon GPS jele alapján számolja ki a kontaktusok idejét. Ez nem teljesen egyezik meg a fenti google maps által számított idővel 2 másodperces eltérés van a két számítás között. A program minden hibája ellenére nagy segítség, főleg ha nem teljesen tudjuk előre a pontos észlelési helyet.

Szűrőfólia

A totalitást leszámítva a nap fényképezéséhez mindig szűrőfóliát kell használni. Én Baader Astrosolar fóliát használtam, amit a gyártó oldaláról vásároltam. Ezúttal vettem OD (=Optical Density) 5.0-ás és OD 3.8-as fóliát is, végül a 3.8-asat használtam. OD 3.8 azt jelenti, hogy a fény 10^3.8-ad (=1/6309) része jut át a fólián. Kétféle méretű szűrőt gyártottam, nagyot a távcsőre, kicsit a 50mm-es objektívre.

Korábban elég egyszerű szűrőket gyártottam, most egy youtube videó alapján egy bonyolultabb módszerrel készítettem el a masszívabbnak tűnő szűrőket:

Külön felhívnám a figyelmet a nagyon szép figyelmeztető matricákra! A szűrőket műanyag konyhai dobozokban lehet legegyszerűbben szállítani.

Részleges fázis

Mivel a részleges fázis elég sokáig tart, nagyon sok képet készíthetünk akár eltérő expozíciós idővel is. Még a részleges fázis előtt készítettem pár képet, és az alapján ISO 200, 1/1600 tűnt a legjobb választásnak, ezzel a beállítással készült a legtöbb kép. (Valójában persze még indulás előtt Magyarországon sok tesztképet készítettem, ez alapján előre tudtam, hogy kb. milyen záridőt érdemes használni). Amikor felhősebb volt az ég, akkor hosszabb expozíciós időt (egészen 1/200-at is) használtam. Utólag visszagondolva jó kérdés, vajon az expozíciós időt volt-e érdemes változtatni, vagy inkább az ISO-t kellett volna.

A felhős idő miatt volt leginkább érdemes OD 3.8-as fóliát használni OD 5.0-ás helyett.

Sikerült odafigyelnem és végre nem ferdén feltennem a fényképezőgépet a távcsőre, vagyis olyan szögben "harap bele" a Hold a képeken a Napba mint a valóságban.

A nap igen gyorsan kimegy a látótérből, és újra kell igazítani a fényképezőgépet. A csillagászati távcsővel ez nem túl nehéz, de az APS-C szűk mérete miatt fontos volt úgy beállítani a gépet, hogy a nap látszólagos mozgása a szenzor hosszában legyen.

A képek színét leginkább az befolyásolja, hogy milyen szűrőt használunk. A RAW feldolgozás során úgy állítottam be a színhőmérsékletet, hogy a Nap képe fehér legyen ( ufraw-batch --temperature=5500 --green=1.3 ).

Totalitás, napkorona

A totalitás alatt a napkorona látható a képeken. Az APS-C szenzornál (ezzel a távcsővel) szinte teljesen tele van a kép, így kevésbé látszik a napkorona mint a korábbi full frames (filmes) fényképeimen.

A felszerelés ugyanaz mint a részleges fázisnál, de természetesen ilyenkor szűrőt nem kell használni.

ISO 200-at használtam itt is az összes képnél. (Leginkább azért, mert az összes többi fázisnál is ezt használtam, és minél kevesebbet kell a beállításokat módosítani, annál kisebb az esély, hogy elrontunk valamit.)

Korábbi tapasztalatok alapján expozíció-sorozatot (1/1600 másodperctől 1/15 másodpercig) készítettem. (Ennyi képből csak sikerül néhány) Az ennél is hosszabb expozíciós időknél már kissé bemozdulna a nap. Ha viszonylag lassan is készítjük a képeket (2-3 másodpercenként), akkor is végzünk a sorozattal legfelebb egy perc alatt, ami bőven belefért a 2:24-es totalitásba. Ennyi idő alatt még a nap sem "mászik ki" a képből, bár a sorozat közepén egyszer újrapozícionáltam a napot. A digitális gép minden kényelme mellett azért az is látszik, hogy a régi filmes gép (Pentax MZ-5) dedikált záridő tárcsájával sokkal kényelmesebb és gyorsabb volt expozíció-sorozatot készíteni.

Néhány nyers kép, szándékosan nem világosítva a képeket:

A napkorona még 1/20-nál sem égett be, vagyis hamarabb okozott volna gondot a Nap bemozdulása mint a beégés. Ez (meg persze az is, hogy a nagyon rövid időknél szinte teljesen fekete a kép) arra utal, hogy érdemesebb lett volna ISO200 helyett jóval magasabb ISO értéket használni.

Az alulexponenálás előnye viszont, hogy a napkitörések ( a rózsaszín foltok ) jobban látszódnak.

Eredetileg több képből akartam Pellett módszerével egy képet összeállítani, de így, hogy még a leghosszabb expozíciós időnél sem égett be a kép, ennek sok értelmét nem láttam. Azért megpróbáltam digitálisan feljavítani a képet, jobban kiemelve a napkoronát. Az imagemagick-re épülő scriptetem itt található. Legjobban az 1/80-as kép sikerült, de még a szinte teljesen fekete 1/500-ból is elég sok részletet elő lehet csalni. Az 1/20-ason a legszebb a napkorona, de ott cserébe a napkitörés már beég. A következő képpároknál a Nap középre van illesztve ( ezt szintén a script végzi, automatikusan ).

Baily-féle gyöngyfüzér

Ahogy a hold egyre nagyobb részt takar ki a napból, egy idő után már csak a hold völgyein süt keresztül a nap, ilyenkor a látvány egy pillanatonkénk változó gyöngyfüzérhez hasonlít.

Ezeknél a képeknél sem kell szűrőt használni. ISO 200 mellett eltérő expozíciós időt használtam a második és harmadik kontaktusnál, 1/1600-at illetve 1/500-at. Sorozatot lőttem mindkét esetben. A második kontaktus 20 képe 8 másodperc alatt készült, a harmadik kontaktus 17 képe 6 másodperc alatt. A fenti képeken a sorozatok természetesen digitálisan vannak összeillesztve.

Bár elvileg másodperc pontossággal kiszámítható a második és harmadik kontaktus ideje, azért nem olyan egyszerű elkapni a pillanatot. Digitális gépen persze bátran lehet jó sok képet készíteni, ha a nap nem mászik ki a képből, akkor nem lesz baj. A sorozat további előnye, hogy nagyon szépen látszik a kép gyors változása.

A két próbálkozási lehetőségnél különböző expozíciós időket próbáltam, az eredményeket elnézve nincs igazából nagy különbség. Pontosabban a Baily-féle gyöngyfűzér nagyon hasonló, a különbség inkább az, hogy hosszabb vagy rövidebb ív látszik-e a képeken. Az eltérő expozíciós idő akkor okoz gondot, ha egy képen akarjuk a két sorozatot megjeleníteni, ez nem is sikerült. A másik ok ami miatt nem érdemes a képeket összeilleszteni az az, hogy nem a napfogyatkozás középvonalán voltunk, így a képeket forgatni is kellene.

Ezeknél a képeknél látszik leginkább, hogy nem teljesen sikerült a távcső élességét beállítani.

A napfogyatkozás után vettem érsze, hogy a sajnos csak Mac alatt futó Solar Eclipse Maestro programban Baily-gyöngyfűzér szimulátor is van, vagyis elég jól láthatjuk előre, milyen lesz a gyöngyfűzér. A napfogyatkozás utáni fényképeket (köztük az én képeimet is) ellenőrizve látszik, hogy az előrejelzés meglehetősen pontos.

Gyémántgyűrű

A gyémántgyűrűhöz leginkább hasonló képet a Baily sorozat két képének módosításával (fényesség, kontraszt állítás...) tudtam készíteni. A második kontaktus képénél a Nap már éppen kezdett kimászni a képből.

Videó

A fenti képekből megpróbáltam egy videót összeállítani:

• Bár közel 200 képet használtam fel, igazából sokkal több kellene ahhoz, hogy hosszabb és kevésbé darabos legyen a videó.
• A részleges fázis képei között nem teljesen azonos az időkülönbség, ez látszik a videón.
• Sokkal jobban fel van gyorsítva a részleges fázis mint pl. a Baily-féle gyöngyfűzér, egyszerűen azért, mert aránytalanul hosszabb a valóságban a részleges fázis. Hasonlóan túl hosszú a valóságban a részleges fázis a totalitáshoz képest.
• Úgy tűnhet a videót nézve, hogy a részleges fázisban kisebb a nagyítás mint a videó többi részén. Odafigyeltem a képkivágásra, valójában az egymáshoz viszonyított arányok rendben vannak.
• Ennyi képet nem kézzel pozícionálgattam. Imagemagick segítségével elég jól lehet automatikusan igazítani a képeket, igaz a felhős képek kissé megzavarják a scriptemet.

Multiexpó részleges fázisokkal, totalitással

A képen egyszerre látható a részleges fázis több képe, és a totalitás. A kép alján szépen látható a folyamat, ahogy a hold egyre inkább eltakarja a napot, középen a totalitás, felül a folyamat, ahogy a nap újra egyre jobban látszik. A kép elkészítéséhez semmilyen digitális trükköt nem alkalmaztam, egyetlen negatívkockára exponáltam több képet.

Felszerelés

A kép elkészítéséhez egy olyan gép kell, amelyik képes egy kockára többet exponálni. Én egy manuális Revue AC-5 gépet használtam (ez a gép lényegében azonos a Chinon CP-7m géppel, csak más piacra gyártották). Egy alap 50mm-es objektív ( SMC PENTAX-A 50mm f2 ) volt a gépen.

ISO 400-as film (Fuji Superia X-TRA 400), 22-es rekesz (az egyik kép 11-es rekesszel készült, mert felhősebb volt az ég). Az expozíciós idő a részleges fázisoknál 1/2000 mp, a totalitásnál 1/4 mp. Az egyes expozíciók között 12 perc telt el. A gépnek az expozíciók között mozdulatlannak kell lennie, ezért természetesen állványt (Egy viszonylag könnyű Manfrottót) használtam, és figyeltem, hogy a kép elkészítése során (kb. 2.5 óra) senki ne rúgjon bele az állványba.

A felszerelést mutató fenti képen jobb oldalon látható az állvány és a gép amivel ez a kép készült.

Felkészülés

A részleges fázisok fotózására elég jól fel lehet készülni napfogyatkozás nélkül is. A szűrő tesztelésén kívül több dolgot is el kell eldönteni:

• Objektív: Felmerült, hogy az f2-es objektív helyett inkább f1.9-est, vagy f1.4-est használok, de a tesztek alapján eléggé egyforma eredményt adtak, szóval maradtam az f2-esnél. (Miért is van nekem 3 db 50mm-es PK objektívem?)
• Rekesz: Az OD 3.8-as szűrővel már-már túl sok fény jut a gépbe, így az objektív legszűkebb rekeszét, F22-t választottam.
• Részleges fázisok expozíciós ideje:. A szinte túl sok fény miatt a gép lehető legrövidebb expozíciós idejét 1/2000-et választottam. Azonos idővel fényképeztem az összes képnél a részleges fázis alatt.
• Expozíciók gyakorisága: 2006-ben sikerült egy ilyen képet készítenem 15 percenként fényképezve, így most kissé gyakrabban, 12 percenként fényképeztem. (Revue AC-5-nél ezt automatikusan be lehet állítani egy távkioldó segítségével).
• Totalitás rekesze és expozíciós ideje: Legutóbb F8-at és 1/2 másodpercet választottam, de kicsit bemozdult a kép. Így most F8-at és 1/4-et választottam.

Az expozíciók időzítésénél a totalitás idejéből kell kiindulni, onnan visszaszámolni a 12 perceket, hogy a képen a totalitás is látszódjék.

Megjegyzések

• Az ehhez hasonló képeket gyakran úgy készítik el, hogy az ég világosabb legyen, és az előtérben valami szép épület vagy fa sziluettje látszódjon. Most volt is egy szimpatikus fa a közelben, de egyszerűen nem fért a képre. Nagyobb látószögű objektív kellene ahhoz, hogy egy ilyen plusz dolog is a képre férjen, viszont ez egyben azt is jelentené, hogy pont a lényeg (a Nap) lenne kisebb.
• Igen gyakran az ilyen képeket digitálisan készítik több kép felhasználásával (1 kép a részleges fázisnak, 1 kép a totalitásnak, 1 kép az épületnek). Nyilván egyszerűbb a képet több képből összeilleszteni, de nekem érdekesebbnek tűnt egyetlen kockára exponálni.
• A totalitás utáni első képen alig látszik a nap, mert felhős volt éppen az exponáláskor az ég. Bár F22 helyett F11-et használtam, így is nagyon halvány a nap. Utólag nyilvánvaló, hogy még tágabb rekesz kellett volna.
• A totalitásnál az F8 1/4 másodperc sokkal jobb eredményt adott mint F8 és 1/2. Talán F5.6 1/8 még jobb lenne.
• Hát nem igazán sikerült középre komponálni a képsorozatot.

Állvány nélkül

Felmerülhet a kérdés, milyen képet lehet készíteni állvány nélkül ( hihetetlen, de vannak akik nem szeretnének a világ túlső felére több állványt is elvinni ). A következő kép a totalitás alatt készült kézből egy kicsi Pentax Q-S1 géppel alap zoom objektívvel. A képet a barátnőm készítette, aki végig hasznos segítő volt a napfogyatkozás során.